Rólunk
Ketten vezetjük a Társteremtő napot, két különböző, mégis jól összeérő nézőpontból.
Mindkettőnk munkájának középpontjában az áll, hogyan lehet az ember közelebb önmagához,
tisztábban a kapcsolódási mintáihoz, és szabadabban jelen a másik ember mellett.
A Társteremtő nap nem technikákról szól, és nem arról, hogyan lehet gyorsabban „sikert elérni” a
kapcsolatokban. Sokkal inkább arról, hogyan válhat valaki belül rendezettebbé, jelenvalóbbá,
hitelesebbé — olyanná, aki nemcsak vágyik a kapcsolódásra, hanem képes is benne maradni.
Ebben a munkában kétféle tapasztalat találkozik: a hosszú évek segítői, terápiás, csoportvezetői
gyakorlata, valamint a rendszerszintű, családi és generációs mintázatok iránti érzékenység.
Gyuri
Terapeuta, coach, életviteli tanácsadó, négy gyermek és hét unoka (nagy)apja vagyok, a világban egyre inkább terjedő műfaj, a sétáló coaching hazai képviselője. Exemmel, Singer Magdolnával évek óta a válás utáni veszteség feldolgozását támogató csoportok (Válás és újjászületés) terjesztésén dolgozunk, ennek során újra és újra szembesülünk a párkapcsolatok születésének és halálának problematikájával. Többek között ez indított arra, hogy a társ megtalálására vágyók nehézségeit vizsgálva elkezdjek a társteremtés gondolatával és gyakorlatával foglalkozni.
Éltem kapcsolatokban és egyedül, voltam házas és elvált. Amikor azt kérdezik, honnan jövök, mi az alapja annak, hogy mint „homo ambulantes” jelenek meg a világban, elgondolkodom, hogy a pszichoterápiás múltamról beszéljek-e (évekig jártam pszichoanalízisbe Hidas Györgyhöz, tranzakciónalízisbe Oldal Krisztinához, tanultam autogén tréninget Bagdy Emőkétől, szimbólumterápiát Szőnyi Magdától – a szimbólumterápia a Coué féle autoszuggesztív módszer, a Schultz-féle autogén tréning és a Leuner-féle katatim imagináció kombinációja –, Rorschach tesztet Kapusi Gyulától és így tovább), vagy a mentálhigiénés mozgalom elindításában való részvételemről, a nyolcvanas évek első modellkísérleteiről írjak inkább: a Robert Weiss féle válási szeminárium meghonosításában való részvételemről, vagy a szervezetfejlesztés, szervezetépítés korai éveiről, a Pszichológiai Kultúra Hete című országos rendezvénysorozat hőskoráról, vagy a 2003 tavaszán elindított, s ma is működő Születés Hetéről. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a szülés, születés körül – dúlaként, dúlák kiképző trénereként, bábatanoncként, kurátorként, szóvivőként – végzett munkámból tanultam meg a vezetést megkülönböztetni a kíséréstől, ami végül ahhoz vezetett, hogy ötödik éve a város utcáin, parkjain és hídain át nagyvárosi serpaként kísérem a hozzám fordulókat, miközben körüljárjuk azt a témát, ami hozzám hozta őket.
Haas György
Daphne
Család- és rendszerállító, mélytudati blokkoldó és önismereti mentor vagyok, a Lélek-Történetek oldal megálmodója. Önmagamra csak feketeöves önismereti kalandorként hivatkozom.
Felmenőim között sokféle vallású és nemzetiségű családtagot tudhatok magaménak. Az ő történeteik, döntéseik, sorsaik mélyen formálták azt, aki ma vagyok. Talán innen ered az a korai kíváncsiságom is, ami a rendszerek működése felé fordított: mi mozgatja őket, milyen láthatatlan erők alakítják a történeteinket, és hogyan hatnak ránk generációkon át.
Ez a kíváncsiság vezetett el a család- és rendszerállításhoz – és ahhoz a felismeréshez, hogy a valódi segítői munka mindig önmagunkkal kezdődik. Hiszem, hogy hitelesen csak az tud kísérni másokat, aki hajlandó találkozni a saját árnyoldalaival és sebezhetőségével is.
Számos módszert – többek közt pszichológiát, család- és rendszerállítást, mélytudati blokkoldást, testfókuszú és pszichodramatikus gyakorlatokat tanultam.
Ezeket a módszereket egyéni és csoportos folyamatokban egyaránt integráltan használom, mindig ahhoz igazítva az eszközöket, ami az adott ember vagy csoport számára a leginkább támogató. A valódi változás ugyanis akkor történik meg, amikor a felismerés nemcsak gondolati, hanem érzelmi, testi és idegrendszeri szinten is átélhetővé válik. Amikor a lélek, a test és a tudattalan egyszerre kap teret, a változás nemcsak mélyebb, hanem tartósabb is.
Számomra a legnagyobb motiváció az, amikor valaki valóban hajlandó ránézni az elakadásaira, és felelősséget vállalni a saját életéért. Amikor valaki nemcsak megérteni szeretné a működését, hanem tenni is azért, hogy szabadabb, boldogabb és önazonosabb életet élhessen. Hiszem, hogy megfelelő támogatással az ember képes felkísérni önmagát a saját poklából a saját mennyországa felé.
Vezyrgianopoulou Daphne
Miért közösen vezetjük?
Mert a kapcsolódás mindig több rétegben történik.
Van benne személyes történet, van benne test, idegrendszer, érzelmi minta, van benne családi
örökség, és van benne jelen idejű döntés is.
A Társteremtő napon ezekkel a rétegekkel dolgozunk — egyszerre gyengéden és pontosan,
biztonságos keretek között, valódi emberi jelenléttel.